08 jan A Hosszú Katinka “ügy”

A Hosszú Katinka ügy nagyon érdekes szakmai oldalról nézve. Na persze nem sportszakmai oldalról, – bár nyilván ott is az – hanem a tudás megszerzésének, rendszerezésének és megtartásának, gyarapításának oldaláról. Egyetértek azokkal a véleményekkel, amelyek szerint itt nem az a fontos, hogy Hosszú Katinka, aki jelenleg a legeredményesebb és legjobb úszó hazánkban, követeli magának az elvárható feltételeket. Sokkal inkább az, hogy olyan problémákat feszeget, amelyek nagyon megnehezítik és sok esetben akár lehetetlenné is teszik a sportolók megfelelő felkészülését, felkészítését.

Hosszú Katinka kiállt és nagyon kemény eszközökkel felhívja a figyelmet a problémákra. Nem csak a szakma figyelmét, gondolom az már egy ideje megvolt, hanem mindenki, a köz figyelmét is. Hallva, látva, érezve az általános állapotokat, biztos vagyok benne, hogy szakmai szinteken ez a harc már régóta zajlik a szövetségben, nagyon kevés sikerrel.

Hosszú Katinka azon kevesek egyike, aki úgy tud kiállni a nyilvánosság elé és úgy tudja támadni a szövetséget, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy szakmailag ne lehessen abba belekötni, amit képvisel. A szövetség nem várt helyről kapott pofont, pedig minden bizonnyal voltak ennek a pofonnak már előszelei.

Ami a mi számunkból fontos, hogy valójában mit is szeretne elérni Hosszú Katinka. Szeretné, ha az úszók felkészülését segítené a szövetség olyan eszközökkel, amelyek koordinálása a feladata kellene, hogy legyen. Volt szó kamerarendszerről, amelyet ha jól olvastam a híreket, be is szereznek/szereztek végül. Ehhez szükség van szoftverre és tudásra is. Jelenleg ezek még nincsenek meg. Az edzők továbbképzése, folyamatos tudásbővítése az egyik legfontosabb feladat. Ha jól olvasom a panaszokat ez szinte egyáltalán nincs meg. Olyan kutatások feldolgozása és indítása, amelyek a legújabb módszereket térképezik fel és teszik elérhetővé. Hát ahogy hallom, ebben az ügyben még rosszabbul állunk.

Hosszú Katinka az úszókról beszél, de a fenti problémák más sportokban is megvannak. Pontosan így, ahogy halljuk az úszás esetében. Magyarország kedvenc sportága a labdarúgás, ahol olyan képesítés nélküli, vagy régen megszerezett képesítéssel dolgozó edzők foglalkoznak a gyerekekkel, akik soha, vagy nagyon régen tanultak valamit a sportról, a sportolásról. Tőlük várjuk, hogy elindítsanak gyerekeket egy sikeres sportkarrier felé vezető úton. Kiugrott tesitanárok, volt focisták, mindenféle (szakmai) tudás nélkül.

A fenti problémák nem feltétlenül sportszakmai problémák. És szerintem van válasz és megoldás a kérdésekre és felvetésekre. Ezeket a válaszokat pedig a tudásmenedzsment tudománya adja meg. A fenti dolgok nagyon nagy része TM probléma és léteznek a hatékony eszközök a megoldásukra.

Ajánlok is:

Én létrehoznék egy szervezetet. Nem csak az úszásra, hanem minden sportra. Egy sport tudásközpontot. Ebben a tudásközpontban sokan dolgoznának. Edzők, kutatók, sportolók s nagyon sok tudásmunkás. A feladatuk pedig az lenne, hogy feltérképezzék, felmérjék, feldolgozzák a világban a sporttal, az edzésmódszerekkel és minden kötődő tevékenységgel kapcsolatos ismereteket, információkat, adatokat. Minden sportág esetében. Alakítsák, gondozzák a felépített tudásbázist. Kapjanak az edzők hozzáférést ehhez. Legyenek képzések, amelyen megtanulják használni ezeket a lehetőségeket.

Sokba kerülne? Talán ha két stadion ára. De lehet sokat is mondtam. Biztos vagyok benne, hogy megérné.